2013. október 20., vasárnap

1. rész - Egy majdnem átlagos szombat reggel

- Kate! Téged keresnek – hallatszott Abbey magas hangja a földszintről. Eszem ágában sincs felkelni. Felemeltem fejem a párnáról és visszakiabáltam.
- Megmondtam, hogy a szombat az én napom! Mondd meg neki, hogy alszok – morogtam. A fejem visszahanyatlott a párnára, de 10 másodperc múlva megint meghallottam a húgom hangját.
- Jake az. És azt mondja, hogy fontos a dolog.
- Rohadjon meg! Nekem is fontos dolgom van. Aludni akarok – dörmögtem vissza, majd meghallottam a mély, férfias nevetést. Tudtam, hogy esélyem sincs arra, hogy délig aludjak. Nyílt is a szobám ajtaja és belépett az alakváltó barátom. Na, nem a pasim. Isten ments, hogy egy alakváltóval szexeljek! Jake hatalmas termetével mindenkire a frászt hozta volna, hogyha nem olyan lélegzetelállítóan szép. Igen, szép. Az összes épelméjű nő a lába előtt hevert volna, ha meglátja. Nos, ez sokszor elő is fordult. Persze szerintem is szép, de nem érzek arra késztetést, hogy ágyba bújjak vele. És ezzel Jake is így van. Az első pillanattól kezdve a legjobb barátok vagyunk. Most, ahogy álmosan felpillantottam abba a gyönyörű arcba, nem érzetem boldogságot.
- Jó reggelt, drágám! Hogy aludtál? – kérdezte vidáman, hatalmas mosollyal. Tudta, hogy utálom, ha szombaton dél előtt bárki zaklatni mer. Ha nem ő lenne a megmentőm, a feje tuti ott díszelegne a falamon.
- Rohadj meg, Jake! – üdvözöltem morogva. Még jó, hogy ő az alakváltó. Öblösen felnevetett.
- Tudom, hogy szeretsz, Katy!
- Mit akarsz? Remélem rohadt jó indokod van, mert különben megbánod.
- Ó, hidd el nagyon jó. El kéne jönnöd a falkához – mondta jó kedvűen és leült a hatalmas ágy szélére.
- Menjek az egoista, bunkó és perverz falkádba? Felejtsd el – vágtam vissza egyből. Elég azt a büdös bandát egy hét, hat napján látnom. Nem kell plusz egy látogatás.
- Tudom, hogy imádod őket. Van ott valami, ami érdekelne. Utána pedig lenne egy kis megbeszélni valónk.
- Tigriském! Nekem hivatalos papírom van arról, hogy szombaton alszok, eszek, aztán Sunnyval vásárolok. Utálom, ha valami, vagyis valaki feldönti a napi rutinom – erre nem szólt semmit, inkább a tettei beszéltek. Megfogta a takarómat és lerántotta rólam. Még jó, hogy a rövid trikómat, meg a pamut sortot nem vettem le.
- Néha komolyan bánom, hogy a legjobb barátom vagy, és ha rágondolok a szexre olyan érzésem van, mintha anyámmal akarnám csinálni – mondta halál komoly arccal, de a szemei nevettek.
- Idióta! – felültem az ágyban és beletúrtam hosszú, barna hajamba. Senki nem mondaná meg, hogy fésülködtem-e, vagy sem. Ez az egyetlen jó dolog a hajammal kapcsolatban. Kimásztam az ágyból, nyújtózkodtam egyet, majd a fürdőbe indultam, miközben felkaptam a kedvenc „játszós” farmerem, egy kivágott V alakú felsőt, amire az volt írva, hogy „Nem mindig vagyok bunkó. Néha alszom is.”. Nagyon találó. Nem véletlenül kaptam. A fiókból még kivettem egy fekete, csipkés fehérnemű szettet, meg egy zoknit.
- Szép látvány – jegyezte meg Jake. Tudtam, hogy csak hülyéskedik. Vigyorogva vissza szóltam neki, mert a takarómat még mindig a kezében tartotta.
- Beágyazni ne felejts el! – gyorsan behúztam a fürdő ajtaját, mert az egyik párna már repült is felém.



Mire kiléptem a fürdőből, immár felöltözve és hétköznapi látványt nyújtva, az ágyam szépen beágyazva várt. Elvigyorodtam. Körbenéztem a hatalmas szobán és kedvenc szekrényem felé indultam. A szexi melltartómra csatok voltak felszerelve, amikbe késeket rejthettem. Kizárólag nekem készítettek ilyet, ugyanis egy falatnyi melltartóra nem olyan könnyű ilyen dolgokat felszerelni. De az én fegyverkészítőm egy profi. Két kisebb kést csúsztattam a hátamra erősített tartókba. Soha nem lépek ki a házból fegyver nélkül. Sőt, a ház minden pontján található fegyver, kés, vagy ami kell. Mivel, most ismerős környezetbe megyek nem kell sok cuccot magammal vinnem. Az alakváltókra a lőszer nem sok hatással van. Épp ezért az én lőszereim egy kicsit át vannak alakítva. Altató hatású folyadék van bennük. Persze, ez sem hat rögtön, de mondjuk 10 golyó után garantáltan kifekszik minden lény. Egy Glock18-ast csúsztattam az övemen lévő, szintén méretre szabott fegyvertartómba. Utoljára körbenéztem a szobámon, aztán az ajtó felé vettem az irányt.
Mire leértem az alsó szintre, az étkezőasztal már megterítve várt. Megláttam a sok kaját az asztalon és rögtön összefutott a nyál a számban. A konyhában a két testvérem sürgött-forgott. Szombaton ők a konyha felelősök. Abbey a 18 éves húgom vékony, magas, szőke hajú és kék szemű szépség. Ezt tudja is magáról. Egy nagyon apró sortban, véleményem szerint inkább egy francia bugyi méretű ruhadarabban, és egy rikító sárga trikóban csinálta épp a tojást. Még jó, hogy ősz van és nincs meleg. Hosszú lábai, kerek feneke és pont jó méretű mellei vannak. Ezeket tuti tőlem örökölte. Viszont a tökéletesen sima, hófehér bőrét valaki mástól. Ahogy elnéztem a mellette álló, tésztát kevergető Noaht, megint eszembe jutott, hogy ő az, aki a teljes hasonmásom, csak épp hímnemű kiadásban és teljesen különböző természettel. De, ezt a külsejéről nem mondja meg senki. Noah a magas, vékony, de izmos testalkatával, zöld szemével, majdnem fekete, szemébe hulló hajával és bronzbarna bőrével az összes tini lány álma volt. Tökéletes modora csak plusz pontot ért. Na, ez az amiben különbözünk. Az én modorom közel sem tökéletes, de ez engem nem zavar. Én bunkó vagyok és szókimondó, ő csendes, szerény és őszinte. Az én kis aranyos öcsikém. Ja, említettem már, hogy ikrek? Abbey öt perccel idősebb Noahnál. Abbey éles hangja ugrasztott ki a bambulásból.
- Elmehetek ma moziba? – kérdezte, és az asztalra tette az immár kész tojásokat. Közben Jake csöndben nekiállt az evésnek. Simán meghívta magát reggelire.
- Kivel? Hánykor? Miért? – soroltam a szokásos kérdéseket. Akár egy rossz szülő.
- Hát tudod van egy új srác a suliban és elhívott randizni. Simon a neve. Az esti 9 órás filmre beszéltük meg… - tette hozzá óvatosan Abbey. Tudta, hogy utálom, ha este elmegy valahová.
- 9 órás? Mit akartok megnézni? – kérdeztem egy lekváros palacsintát rágcsálva. Jake nagyon jól szórakozott, esze ágában nem volt Abbynek segíteni. Noah pedig csöndben evett, mint mindig.
- Ööö.. hát valami akció filmről beszélt. Nem emlékszem a címére – végig gondoltam a moziműsort, amit pont tegnap böngészgettem és arra a következtetésre jutottam, hogy semmi durvát nem adnak. Nem kell még több erőszak ebbe a családba.
- Elmehetsz – jelentettem ki és abban a pillanatban a nyakamba ugrott. Tipikus lány.
- Köszi, köszi, köszi! Annyira szeretlek! – mondogatta vigyorogva. Igen, ilyenkor szeret, amikor elengedem moziba. Ha nem engedném el, most utálna.
- De – tartottam fel a mutatóujjam. – Legkésőbb éjfélkor itthon vagy és szólsz Jake bácsinak, hogy menjen érted – vigyorogtam Jakere, aki épp félrenyelte a tojást.
- Jake bácsinak ma randija van – szúrta közbe az alakváltó haverom, miután túlélte a majdnem megfulladást.
- Akkor lemondja – jelentettem ki lazán. – Most pedig induljunk, mert elalszok.
- Nem mondom le! – szólt felháborodottan. – Végre rávettem azt a dögös szőkét, abból a..
- Jake! – néztem rá szúrósan. – Nem érdekel.
- De, hát.. – kezdte volna, de félbe szakítottam.
- Mehetek vissza aludni? – kérdeztem kedvesen.
- Hívj, hogy mikor és hova menjek – szólt Abbeynek, aki vigyorogva figyelte, az amúgy gyerekes szópárbajunkat. Még csak 25 vagyok. Az nem olyan öreg. Noah is mosolygott, amitől aranyos gödröcskék jelentek meg az arcán. Mint legtöbbször, most sem hallottam beszélni.
- Noah te nem akarsz elmenni valahova? Randira? Moziba? Színházba? Discóba? – kérdeztem reménykedve. Abbyvel ellentétben ő soha nem járt el, sehova. Kicsit kezdtem érte aggódni.
- Nincs programom – jelentette ki nyugodtan.
- Kölcsön adjam a dögös szőkét, ha már én nem mehetek el a randimra? – kérdezte vigyorogva Jake, és közben megpróbált szúrósan rám nézni. Noah felnevetett a viccen, amit Jake lehet, hogy komolyan gondolt.
- Kösz, nem.
- Te tudod. Na, gyere boszi menjünk a falkámhoz. Már biztos várnak – mondta nagyot sóhajtva.
- Mindjárt megyek én is – szóltam neki, mert már majdnem elért az ajtóhoz. Noahhoz léptem és megcsókoltam az arcát. – Megnézünk egy filmet este?
- Persze. Jó szórakozást! – mondta szeretetteljesen és megölelt.
- Köszi. Te meg menj csinálj valamit! – Abbeyhez léptem és megigazítottam egy elszabadult tincset, ami a homlokába hullott.
- Érezd jól magad, de okosan, jó? Holnap pedig mesélsz nekem erről az új srácról – vigyorogtam le rá olyan lányosan, amit csak mi tudunk.
- Örömmel.

2013. szeptember 21., szombat

Prológus



Futott. Gyorsabban, mint az átlag. Vadász volt. Az ereiben vadász vér folyik. Most mégis őt üldözték. Léptei alatt meg-meg roppant egy ág. Szaggatott lélegzetvételéből tudni lehetett, hogy fárad. Minden erejét összeszedve gyorsabban kezdett rohanni, de még ez is kevésnek bizonyult. A hatalmas leopárdnak jóval több előnye volt. Hosszú, erős lábaival nesztelenül vágtatott ő utána. Pompás állat lett volna, hogyha épp nem megenni készül - gondolta a nő.
A vadász még nem tudhatta, de a leopárdnak más célja volt. Párosodni vele. Magának akarta. Ő akart uralkodni felette. Még gyorsabban kezdett futni, rohamosan közeledve a nő felé. Ösztönei hajtották. Egy hirtelen ugrással a vadászra vette magát, szinte csak úgy úszott a levegőben. A földre döntötte, lefogta, s amint rendesen leszorította, visszaváltozott emberré. Egy pillanat volt. Nem sokan képesek erre, de ő igen. Telihold volt, s benne csillapíthatatlan vágy tombolt.
Alig kapott levegőt a termetes súly alatt. Még így ember alakban is, volt vagy 100 kiló. A férfi még mindig macska szemekkel, immár ember alakban nézett le rá. Szemeiben tűz lobogott. A nő ijedten összerezzent és ellenkezni próbált, amikor a férfi egy mozdulattal leszaggatta róla ruháit. Sikeres kiszabadítva a karját, püfölni kezdte a férfit, reménytelenül. Az a keze után kapott, és a földre szorította. A nő egy darabig még küzdött, de a hímnemű nem zavartatta magát. A nő utolsó sikolyát elnyelte az erdő mélysége.